"Most tél van és csend és hó és..." - nem folytatom Vörösmarty versét, mert ez a mostani csend más...

Termékeny csend - a tőkék épp csak lepihentek. Várnak. Várják az igazi telet, hóval, metsző széllel, zúzmarával. Erőt gyűjtenek a tavaszhoz.

Mi, emberek is várunk. Advent első hete van. Hétköznap, hétfő délután.A nap besüt a szobába - fénye és melege gyenge, mint az egyetlen égő gyertyáé a koszorún. A szobában felállított ruhaszárító árnyéka egészen a karosszékig nyúlik. 

A termékeny csendbe beleolvad a visszafelé járó falióra monoton ketyegése. A karosszékben ülve olvasok.

"Nincs szomorúbb és reménytelenebb érzelmi folyamat, mint mikor férfiak barátsága kihűl. Mert nő és férfi között mindennek feltétele van, mint az alkunak a vásáron. De férfiak között a barátság mélyebb értelme éppen az önzetlenség, az, hogy nem akarunk a másiktól áldozatot, sem gyöngédséget, nem akarunk semmit, csak megtartani egy szótlan szövetség egyességeit. A hibát talán mégis én követtem el, mert nem ismertelek eléggé. " /Márai Sándor - A gyertyák csonkig égnek/

Twitter