Téli álmunkat a fejtés, a piknik csak rövid időre szakítja meg.

Az új borok felett érzett öröm, a család körében töltött ünnepek, a ropogó hó a lábunk alatt valami mély bizonyossággal és nyugalommal tölt el: nehéz, de csodaszép évünk volt.

A természet még alszik, még nem kezdték meg keringésüket a nedvek a növényekben, még be lehet kuckózni a házba, még meg lehet állni, mielőtt lendületet vesznek a szőlők is, és mi is. 

Még hálát is lehet adni az elmúlt évért.

Azért, hogy áldás volt a munkánkon. 

Szusszanunk egyet, jó a tél, a nyugalom, talán most jobban látszanak a nyomok. A nyomok, melyek megmutatják az ösvényt. Magunk mögött az elmúlt éveket, előttünk a lehetőségeket. 

Azt, hogy ki az, aki velünk tartott, és ki az, aki mellettünk halad.

És azt is, hogy az ajtónk nyitva áll. 

Twitter